ZöldGöd

Két történet, egy másfél hónapos és egy múlt heti. Tehetetlen vagyok, és az önkormányzat is nagyjából az, bár ez nem tudom, kit mennyire zavar rajtam kívül. Valószínűleg akkor sem lenne másképp, ha a tavalyi előterjesztésemet az iskolák államosítása kapcsán várható nehézségek felméréséről, ezek önkormányzati kezeléséről nem söprik le az asztalról.

Ahogy mostanság a jogszabályalkotás zajlik, az Országgyűlésben vagy a minisztériumokban, nincs mit csodálkozni azon, hogy az önkormányzati rendeletek olyanok, amilyenek. Egymásnak ellentmondó törvényeknek kell megfelelni, egyik napról a másikra kell döntést hozni, úgy, hogy esetleg az egész csupán formalitás, hiszen "felülről", a minisztériumból, kormányhivataltól, akárhonnan jön maga a megváltoztathatatlan szöveg. De azért van olyan, hogy egy önkormányzat önnön jószántából próbálkozik mindenféle szabályozással. Aztán sikerül, ahogy sikerül.

November 11. és 22. között a Huzella iskola könyvtárában Anne Frank életéről, tragédiájáról rendezett vándorkiállítást tekinthetnek meg az iskola tanulói és külső érdeklődők. A tárlaton felkészült iskolások vezetik körbe a látogatókat.

A március 27-i testületi ülés "Egyebek" napirendi pontjai között a testület arról is döntött, szerződést köt-e a Nemzeti Kulturális Alappal, azaz az onnan elnyert ötmillió forint támogatás mellé hozzátesz-e még tízet, hogy Tóth Béla "lóspecialista" szobrászművész alkotásaként Kincsem-szoborral gazdagodjon a város. A döntés természetesen támogató volt.

Változatlan a NER önkormányzati demokráciáról alkotott képe - noha szerdán rendes testületi ülésünk volt, kedd reggel is összegyűltünk, hogy a központilag kiküldött, adósságátvállalással kapcsolatos határozatot megszavazzuk - a január 26. délutáni határidőről a Polgármesteri Hivatal hétfő délelőtt értesült. Persze az ember ne finnyáskodjon, ha a város adósságának elpasszolásáról van szó...27-én pedig szerződések, rendeletmódosítások, távközlésikábel-fektetés, kistérségi beszámoló, no meg a költségvetés került napirendre.

A februári rendes Közművelődési, Oktatási és Sport Bizottsági (továbbiakban KOSB) ülésen tiszteletét tette Eich László tankerületi igazgató, aki beszámolt róla, hogy az átadás-átvétel zökkenőmentesen történt, az önkormányzatnál és az intézményeknél dolgozó munkatársak készségesen együttműködtek, és minden rendben van. Elmondta, hogy van még egy-két ügy, amiben meg kell állapodni - többek közt a papírszámlák mekkora hányada fenntartói, illetve működtetői költség -, de ez sem lesz gond, valamint hogy törekednek az iskolák színvonalának fenntartására. Az ülésen részt vettek többek között az iskolaigazgatók is, és a feltett kérdésekre valamennyien korrekt válaszokat kaptunk (kár, hogy a panaszok inkább akkor hangzottak el, amikor a tankerületi igazgató úr már eltávozott). Eich László láthatóan nagyon jól tájékozott volt a gödi általános iskolák ügyeit illetően, tudta, mik a problémáink - legyen az a magas tanulói létszám vagy a nevelek-dűlői lakosok helyzete.

Ez itt egy beköszöntő-féle - mivel kiléptem az LMP-ből, itt folytatom a beszámolót a gödi képviselői munkámról, valamint egyéb, közérdeklődésre számot tartó dolgaimról.
Tudnék, de nem akarok arról siránkozni, miért nem lehetett más az LMP - a hangoztatott célokkal egyetértenék, én ma is ugyanolyan fontosnak tartom, hogy normális vita legyen bal- és jobb között, hogy közös utunk irányáról minden fél számára vállalható kompromisszumot kössünk, hogy együtt dolgozzuk fel a múltat és tervezzük el a jövőt, hogy igazságosabb és jókedvűbb társadalomban éljünk, és hogy élhető bolygót hagyjunk gyerekeinkre, unokáinkra. Aktuálpolitikailag meg váltsuk le az Orbán-kormányt, de ne a régi rosszat hozzuk vissza a mostani rossz helyett.
Megkérdeztem embereket, akik sokat segítettek 2010-ben: körzeti képviselőjelöltek voltak, kopogtatócédulát gyűjtöttek, plakátoltak, programot írtak vagy csak szimpatizáltak, hogy szerintük mit kéne tennem - már csak azért is jó volt ez, mert így rákényszerítettem őket, hogy valami véleményt mondjanak az eddigi munkámról. Szerénységből nem idézek :). Az eredmény, hogy folytatom a képviselőséget, amíg a mandátumom tart, aztán majd meglátjuk, hogyan tovább. Sokan örültek a Párbeszéd Magyarországért megalakulásának - én is szurkolok nekik - de csalódottabb, és talán már bölcsebb vagyok annál, hogy most belépjek egy másik pártba, még akkor is, ha az az érzésem, talán ez a másik inkább az igazi.
2008 végén a Gödi Körkép akkori főszerkesztője egy levelezőlistás vitában megkérdezte tőlem, ha ennyit okoskodok, miért nem választatom meg magam képviselőnek, és csinálom jobban? Azt válaszoltam, eszem ágában sincs politikussá válni, van nekem rendes szakmám, egyébként is inkább a Körkép főszerkesztője szeretnék lenni, ha gödi közéleti szerepre vágyom :) Fél év múlva kopogtatócédulákat gyűjtöttem az LMP-nek, másfél év múlva meg azon kaptam magam, hogy önkormányzati képviselőjelölt vagyok. Úgyhogy most nem teszek elhamarkodott kijelentéseket a terveimmel kapcsolatosan...