Ahogy mostanság a jogszabályalkotás zajlik, az Országgyűlésben vagy a minisztériumokban, nincs mit csodálkozni azon, hogy az önkormányzati rendeletek olyanok, amilyenek. Egymásnak ellentmondó törvényeknek kell megfelelni, egyik napról a másikra kell döntést hozni, úgy, hogy esetleg az egész csupán formalitás, hiszen "felülről", a minisztériumból, kormányhivataltól, akárhonnan jön maga a megváltoztathatatlan szöveg. De azért van olyan, hogy egy önkormányzat önnön jószántából próbálkozik mindenféle szabályozással. Aztán sikerül, ahogy sikerül.
Polgármesterünk régóta szorgalmazza a reklámtáblák egységes arculatának kialakítását, a jelenleg összevissza burjánzó tábla-, molinó-, felirat-, plakáterdők megregulázását. Szerintem igaza van. Azt gondolnám, egy ilyen politikai szituációban, egyértelmű többséggel, mi sem egyszerűbb feladat ennél. Végülis nem egy háromszáz fős faluban vagyunk, ahol esetleg a szakértelem is hiányozhat.
Összeülnek a fideszes képviselők (esetleg párttársaikkal, szakértőikkel), megrágják, hogyan lenne jó, kiadják a hivatali jogászoknak, hogy - a magasabb jogszabályokkal összhangban - öntsék paragrafusokba az igényeket, majd beterjesztik és elfogadják a rendeletet. Az ellenzéki képviselő feladata, hogy ha valamit hozzátenne vagy éppen elvenne, próbálja átvinni a módosítási javaslatait, kötözködjön, ha van miért, balhézzon, ha annyira elfogadhatatlannak tartja, szavazza meg, ha egyetért. De Gödön az ellenzéki képviselő egyszerűen csak meg van döbbenve.
A november 15-i rendkívüli ülésre beterjesztett (az egy évvel azelőttire kevésben hasonlító) rendelettervezetet kedden kaptuk meg. Mivel egy délutánnyi rákészülési idő azért több a semminél, jó pár észrevételt összeírtam magamnak, abban a tudatban, hogy a módosító javaslataimat sok esetben befogadják (és most nem csak a helyesírási-stilisztikai javításokra gondolok). A testületi előtti bizottsági ülésen bő fél órát pofozgattuk is a szöveget - ami nem lett persze tökéletes, szerintem lényeges részek (például az önkormányzat által kirakott hirdetőtáblákkal kapcsolatos szabályok) hiányoztak belőle, de mivel az előterjesztő aljegyző a „vezetői szándékra” hivatkozott, gondoltam, ennek így kell lennie. Ehhez képest hamarosan kiderült, hogy a szöveggel a polgármester is elégedetlen - elsősorban a rendelet logikátlan szerkezetére hivatkozott, de később kiderült, az általam hiányolt témával sem volna semmi baja, sőt. Így aztán háromnegyed órás, politikai pengeváltásoktól sem mentes vita után a tervezetet ismét levettük a napirendől. A rendes ülésre, november utolsó szerdájára végül belefért ez a pont is, kicsit beszélgettünk róla, kérjen-e pénzt a város a közterületre kihelyezett megállító táblákért (nem), majd nagy egyetértésben elfogadtuk a rendeletet.
Ugyanúgy a rendkívüli ülésen (tényleg, miért kell ezeket sürgősséggel tárgyalni?), került elő a blogon már emlegetett Helyi Építési Szabályzat előzetes tájékoztatási anyaga. Nem örültem, hogy egy estém volt az anyagon gondolkodni (ezt csak szerdán kaptuk meg), különösen annak fényében, hogy mennyi probléma adódott a 2008-as eljárás hibáiból. Tizenegynehány kérdésemre végül elfogadható választ kaptam, de az meglepett, hogy rajtam kívül senki nem kért szót, pláne, hogy egy plusz módosítást az ülés előtt kiosztott paksaméta is tartalmazott. Néha azon gondolkodom, egyes képviselőtársaim (persze nem mind, vannak láthatóan lelkiismeretesek is), vajon egyáltalán elolvassák-e a meghívó utáni oldalakat?
Érdekes a sorsa a civil szervezetek támogatásáról szóló rendeletnek, amelyet ugyanígy egy éve terjesztettek elénk első változatban, és ugyanígy tárgyalás nélkül került a süllyesztőbe. A Pénzügyi Ellenőrző, Jogi és Közbeszerzési Bizottság nyár elején - mivel addig nem történt semmi előrehaladás - egy munkacsoportot hozott létre a további előkészítésre, Rakaczki István (VVE), dr. Nagy Atilla aljegyző és jómagam részvételével. Rakaczki úr meg is írt egy új (véleményem szerint nagyon alapos) változatot, amit hármasban végig is rágtunk, de hiába, nem is került a bizottság elé. Az aljegyző egy harmadik szöveget terjesztett elő (de azt végül legalább a civilekkel egyeztette, ha velünk nem is). Itt már a bizottságban kiderültek a feloldhatatlan ellentétek, így végül a munkacsoportot kibővítve Forró Gábor bizottsági elnökkel és Berta Sándorral, a Civil Tanács elnökével, ötösben folytattuk az alkudozást. Bár éjszakába nyúló vitát folytattunk (mi, ellenzékiek a nyilvános pályáztatásból nem akartunk engedni, Berta úr a november 30-i határidőből...) végül sikerült megegyeznünk. De vajon mi lesz ezután? A november27-i testületi meghívóban szerepelt, de nem küldték ki (majd ülés elején le is vettük a napirendről).. Sürgősnek nyilván nem sürgős, a tét, csak az átadott önkormányzati adóforintok sorsa, a folyamat átláthatósága. Meg hogy a civilek mikor jutnak hozzá az (esetenként már meg is kért) támogatásokhoz...
